INTERNETDETEKTÍV

Hónapok óta "dédelgetjük" ezt a történetet, mely kitűnően bizonyítja, hogy nagystílűen, szervezetten, azaz többszereplős, egymással látszólag laza kapcsolatban lévő csapat tagjaiként miként lehet sokmilliós csalásokat elkövetni a lebukás legkisebb esélye nélkül, hiszen a sértett hiszékenységével lesz alanya a csalásnak, azaz az első kölcsönig szinte baráti a viszony a csaló(k) és az áldozat között.

A történet egy magyarországi vidéki városban zajlik, ahol egy vállalkozó megszorul, s anyagi gondjairól többen értesülnek, majd valakik összehozzák egy tuti csapattal, akik biztosan tudnak majd segíteni a pénzügyi zavarok megoldásában.

Ez történt Gáborral is. A “tuti csapat” több mint 4 millió gyorskölcsönt kért tőle azért, hogy egy nagyértékű ingatlan értékesítését gyorsan lebonyolítsák, amiből aztán kamatostól kapja vissza kölcsönt. A “beetetést” szavahihetőnek tűnő, jó anyagi biztonsággal rendelkező “üzletember” kezdi, aki majd a konkrét végrehajtást “kopaszokra” bízza, persze olyanokra, akikkel a későbbiek során nem lesznek kapcsolatba hozhatók.

A meghallgatható felvétel már egy ilyen végrehajtóval rögzített telefonbeszélgetés, aki újabb 40 ezer eurót próbál kicsalni Gáborból azért, hogy az előzőleg kapott kölcsönt visszaadja, most is kamatostól, persze. Az Egon nevű úriember filmbe illő sztorija az, hogy bizonyos István osztrák börtönben ül éppen, de ha sikerül 60 ezer eurót összeszedni az óvadékért, akkor egy órán belül szabadul Filip, az ügyvéd segedelmével. István hálás lesz, és a szabadulásért a bankszámláján lévő 220 ezer eurót annak adja, aki az óvadékot kifizette. Ő (az előzetesben lévő) csak ki akar szabadulni minél előbb, mert nagy üzletei vannak folyamatban, amihez elengedhetetlen a fizikai jelenléte. Lefordítva: adj gyorsan 40 ezer eurót, kapsz érte 220 ezret.

Gábor a felvétel elküszelte előtt már tudta, hogy csalók áldozata lett, s azért ment bele látszólag az újabb játszmába, hogy – többek között e hangfelvétellel – valamilyen bizonyítékra azért mégiscsak szert tegyen.

Amikor fellépünk a médiában mi is, azaz erről a kezdeményezésről kérdeznek bennünket, akkor mindig kicsit átgondoljuk önmagunkat: jelesül most arra kereste a választ a Kossuth Rádió Napközben című műsora, hogy miként védhet (saját) jogokat a civil, például mi is.

A legfontosabb két eleme az internetdetektívek által (föl)vállalt tevékenységnek - ez különben a műsorban is elhangzik majd -, hogy:

1.) Újságírókként mi a tájékozódásban és a tájékoztatásban szerzett tapasztalatunkkal tudunk segíteni. Utóbbinak akkor nagyobb a szerepe, ha igazi hírverést akarunk, hiszen - lévén szakmabeliek - a fogadó médiumra szabjuk a konkrét eset “ajánlóját”, hogy szakzsargonban fogalmazzunk.



2.) Leszámoltunk azzal a szakmai (ál)kényszerrel, hogy minden esetben a sztorit keressük: nekünk az az elsődleges, hogy megoldódjon azoknak az ügye, akik hozzánk fordulnak. (Meggyőződésünk, hogy akkor is meg lehet írni bármit, ha nem vesszük semmibe az emberi méltóságot és a hozzánk forduló panaszos érdekeit - legfeljebb kissé többet kell dolgozni a témán!)

Akit bővebben érdekel, hogy mi is hangzott el a Kossuth Rádió Napközben című műsorában, az meghallgathatja: