Hónapok óta "dédelgetjük" ezt a történetet, mely kitűnően bizonyítja, hogy nagystílűen, szervezetten, azaz többszereplős, egymással látszólag laza kapcsolatban lévő csapat tagjaiként miként lehet sokmilliós csalásokat elkövetni a lebukás legkisebb esélye nélkül, hiszen a sértett hiszékenységével lesz alanya a csalásnak, azaz az első kölcsönig szinte baráti a viszony a csaló(k) és az áldozat között.

A történet egy magyarországi vidéki városban zajlik, ahol egy vállalkozó megszorul, s anyagi gondjairól többen értesülnek, majd valakik összehozzák egy tuti csapattal, akik biztosan tudnak majd segíteni a pénzügyi zavarok megoldásában.

Ez történt Gáborral is. A “tuti csapat” több mint 4 millió gyorskölcsönt kért tőle azért, hogy egy nagyértékű ingatlan értékesítését gyorsan lebonyolítsák, amiből aztán kamatostól kapja vissza kölcsönt. A “beetetést” szavahihetőnek tűnő, jó anyagi biztonsággal rendelkező “üzletember” kezdi, aki majd a konkrét végrehajtást “kopaszokra” bízza, persze olyanokra, akikkel a későbbiek során nem lesznek kapcsolatba hozhatók.

A meghallgatható felvétel már egy ilyen végrehajtóval rögzített telefonbeszélgetés, aki újabb 40 ezer eurót próbál kicsalni Gáborból azért, hogy az előzőleg kapott kölcsönt visszaadja, most is kamatostól, persze. Az Egon nevű úriember filmbe illő sztorija az, hogy bizonyos István osztrák börtönben ül éppen, de ha sikerül 60 ezer eurót összeszedni az óvadékért, akkor egy órán belül szabadul Filip, az ügyvéd segedelmével. István hálás lesz, és a szabadulásért a bankszámláján lévő 220 ezer eurót annak adja, aki az óvadékot kifizette. Ő (az előzetesben lévő) csak ki akar szabadulni minél előbb, mert nagy üzletei vannak folyamatban, amihez elengedhetetlen a fizikai jelenléte. Lefordítva: adj gyorsan 40 ezer eurót, kapsz érte 220 ezret.

Gábor a felvétel elküszelte előtt már tudta, hogy csalók áldozata lett, s azért ment bele látszólag az újabb játszmába, hogy – többek között e hangfelvétellel – valamilyen bizonyítékra azért mégiscsak szert tegyen.